Ez a film aztán kapott hideget és meleget egyaránt. Akik totál oda-vissza vannak a horrortól és iszonyítosan magas az ingerküszöbük, azok csak legyintenek erre a második részre. Alapvetően én is ilyen vagyok. Azonban vannak olyan napok, amikor munka után nem akarom szanaszéjjel parázni az agyamat, mindössze csak egy izgalmasabb filmet akarok megnézni. Na pont az ilyen élethelyzetekre tudom ajánlani a 'Síri találkozások' kettőt.
Ott hagytuk abba az előző részben, hogy a stáb különböző körülmények között átpártolt a túlvilágra. Vagy valami hasonló történt velük. Ez most mindegy. A második film arról szól, hogy egy filmes egyetemen tanuló srác rájön, hogy az első rész nem kamu, hanem tényleg megtörtént, de hogy ezt bebizonyítsa, fogja a barátait meg 8 kamerát, és megkeresi az előző részből megismert bolondokházát. Sajna ezzel az elősztorival rögtön el is ment az első 45 perc. Értem én, hogy fel akarták építeni a sztorit, hogy a szereplők minden döntése érthető és egyértelmű legyen, de ez elég sokat levesz a film értékéből. Én a magam részéről simán kibírtam volna a bulizós részek nélkül is. (Erről jut eszembe: miért kell állandóan az amerikai fiatalokkal készített horrorba egy csomó bulizós képet bevágni??) Amúgy a partikirálykodás utáni nyomozós rész nekem speciel tetszett, ámbátor a főszereplőn kívül senkit sem sikerült különösebben megkedvelnem...
És most végre a lényeg: a gyerekek végre eljutnak a diliházba, felállítják a kameráikat ugyanazokra a helyekre, mint az első részben (hogy ők is felvegyék a jelenéseket), aztán baromi gyorsan érkeznek a démonok, hogy a pár fős csapatot apránként felőröljék.
Tegnap este kicsit már elvoltam nyúzva, amikor nekikezdtem ennek a filmnek, és bár tényleg nem volt annyira ijesztő és felkavaró, mégis élveztem. Többször nem nézném meg, de szerintem jó ötlet volt és annyira nem volt gáz. Kezdő horrorfogyasztók nyugodtan nézhetik mindkét részt, biztosan tetszeni fognak és kellemes borzongást biztosítanak az estére, de hard core horror fanatikusok inkább keressenek tovább.
