Borzasztóan vártam ezt a filmet és szerencsére nem okozott csalódást. Egyrészt kis pöcsös korom óta szeretem a vámpírokat, másrészt pedig nagyon örültem neki, hogy végre olyan vámpíros film került a kezembe, ahol nem szerelmes tinilányok üldözik a vámpírokat, hanem fordítva.
Alapszitu: van egy északi kisváros, ami békés mint egy temető, és ahol minden évben 30 napig nem kel fel a nap. Erre a 30 napra csak a legkeményebb lakosok maradnak, a többiek elhagyják a várost, mert félnek, hogy begolyóznának az állandó sötétségtől. Szóval ott tartunk, hogy a város lakossága drasztikusan lecsökkent, amikor is megérkezik a városba egy koszos-mocskos sehonnai, rothadó fogakkal, aki megjósolja, hogy a lakosság száma hamarosan tovább fog csökkenni. Mi hiszünk neki, és hamar be is látjuk, hogy jól tettük, mert már első éjszaka felüti a fejét a terror. Emberek tűnnek el, a kommunikáció megszakad, és a gyorsabban reagáló lokálpatrióták megkezdik küzdelmüket a túlélésért.
Mindenkinek ajánlom, aki aggódni szokott a szereplők életéért.
